Röviden, tömören.

Mint azt már korábban említettük, a tengerimalac Dél-Amerikából származik. Már az inkák korában is háziállatként tartották és tenyésztették, elsősorban húsáért. Tudjuk azonban azt is, hogy D-Amerikában oly magas fokot elért inka kultúrák egyes vallási, rituális ceremóniáiban is szerepet kapott ez a kis rágcsáló. Őshazájában, D-Amerikában még ma is vadon él a Cavia cutleri, a tengerimalac őse, és egyes helyeken még ma is háziállatként tartják húsáért. Húsa állítólag a mi házinyúlénkra emlékeztet.
A XVI. század óta Európában is ismert a tengerimalac. Kezdetben kizárólag gyermekek számára való játékot láttak benne. Csak később fedezték fel őket az orvosi és a kozmetikai kutatások számára kísérleti állatként.

A Caviidák, tehát a tengerimalacok családja a rágcsálók rendjébe tartozik. E nagy csoporton belül a Hystricomorphak közé sorolják a tengerimalacot. Távoli rokonságához tartoznak a sündisznók és a vízidisznó. Bár mindhárman a nevükben hordják a "disznó" szót, egyikük sem rokon a házi- vagy a vaddisznókkal. Nevüket csak a testük felépítésében mutatkozó hasonlóságoknak köszönhetik, mert rövid lábuk és tömzsi alakjuk feltűnő, és messziről a sertésre emlékeztet.
Afelől, hogy ez a kis rágcsáló miért éppen a "tengeri" jelzőt kapta, az állattan tudós művelőinek véleménye még nem egységes. A legvalószínűbb feltevés szerint azért tengeri, mert a tengeren túlról, Dél-Amerikából jött hozzánk (I. a kukorica másik nevét: tengeri búza vagy csak tengeri). Latin vagy tudományos neve ezzel szemben annyit jelent, hogy kis üregi disznó. Ez maga sokkal találóbb, mert a szabadon élő tengerimalacok üregekben, a földbe vájt lyukakban laknak, ezért igényelnek a ketrecben is valami búvólehetőséget, odút vagy üreget. Az állat angol neve: Guinea Pig még megtévesztőbb, még kevésbé illik rá, mint a magyar név. Hiszen az állatoknak semmi közük sincs Guineához. A név eredete valószínűleg a régi angol pénzérmére, a guinee-re vezethető vissza, ami feltehetően az állatka akkor érvényes értékét adta meg.
Természetesen fontos annak ismerete, hogy a tengerimalac D-Amerikából származik. Takarmányozásában s tartásában ezt figyelembe kell vennünk. Az európai példányok a hegyi tengerimalacok leszármazottai, bár ezek jellegzetes szokása, a mindenre való felmászás a tenyésztés során elveszett. A kereskedelemben ma kapható tengerimalackák sokkal inkább hasonlítanak a kisebb és sokkal kevésbé elterjedt síkvidéki tengerimalachoz.

» vissza